11 jan 2026
Puszta Izabella nem egyszerűen birtokot épített a Balaton-felvidéken: két kislány mellett és egy biztonságos vállalati háttér után úgy döntött, belevág valamibe a férjével, amiről addig csak álmodott.
A Kövirigó Családi Birtok nemcsak egy vendégtér, hanem Iza gondolkodásának, érzékenységének és szakmai útjának a lenyomata. Egykori HR-esként, ma már pár- és családterapeuta jelöltként, integratív coachként és vállalkozóként olyan helyet formál, ahol nagy társaságok természetes könnyedséggel találnak vissza önmagukhoz és egymáshoz.
A régi épületekhez, a lassabb ritmushoz és az emberi történetekhez való mély affinitása átjárja a birtok minden részletét, a felújított bútoroktól a terek otthonosságáig. A fenntarthatóság itt nem vágyálom, hanem magától értetődő mindennapi gyakorlat.
Interjú arról, hogyan válik valaki egy hely arcává és őrzőjévé, miközben saját útja is egyre tisztábban kirajzolódik.
Hogyan született meg a Kövirigó Családi Birtok ötlete?
Őszintén szólva erre egyáltalán nem készültünk. Volt egy régi álmunk – egy inspiráció egy amerikai szőlőbirtokról, ahol egy idős házaspár többgenerációs otthont és bed & breakfastet vitt –, de ezt mi a saját időskorunkra képzeltük. Akkor még HR-esként dolgoztam, Andris ügyvéd volt, teljesen más szakmákból jöttünk. Aztán a birtok megvásárlása után bele is csöppentünk az álom megvalósításába…
2019-ben találtunk rá a birtokra, teljesen váratlanul. Egy barátunk szólt, hogy látott egy romos, de nagy lehetőségű ingatlant, amihez szerinte mi kellünk. Amikor megláttuk, azonnal tudtuk, hogy ez lesz az a hely, amit felépítünk. Szerelem volt első látásra. Hazafelé már azt beszéltük, mit kell feladnunk érte. Végül a férjem irodáját cseréltük el a birtokra.
Milyen irányba indultatok a felújítás során?
Az első nyarat azzal töltöttük, hogy átgondoljuk, mi legyen a birtokból. Idővel világossá vált: nagyobb társaságoknak szeretnénk ideális tereket kialakítani. Legyen szó baráti társaságokról, többgyermekes családokról, többgenerációs családi nyaralásról, munkatársi csapatokról vagy különböző tematikájú elvonulásokról – azt szerettük volna, hogy mindenkinek ideális legyen. Minden szobához saját fürdőt terveztünk, nagy közösségi tereket, étkezőt, nappalit és külön csoportszobát alakítottunk ki.
Amikor a ‘családi’ szó bekerült a Birtok nevébe, ez valóban egyszerre jelölt egy célcsoportot és azt a lelkületet, azt az életformát, amit mi vittünk bele. Úgy gondoltuk végig a felújítást, mintha mi magunk érkeznénk ide: barátokkal, nagy társasággal vagy a saját nagy családunkkal. Hogyan nézne ki ideálisan ez a tér? Mi lenne kényelmes?
Hogyan osztottátok meg egymás között a feladatokat Andrással, a férjeddel?
Nagyon jó páros vagyunk ilyen szempontból Andrissal. Én az épületfelújításért, az adminisztrációért és a marketingért felelek, ő a három és fél hektár karbantartásáért, a gazdálkodási feladatokért, illetve a szakmájából kifolyólag a jogi feladatokért is. De meg kell említenem Levit is, aki a kezdetektől velünk van, a csapatunk oszlopos tagja. Kertészmérnök, a gyakorlatát töltötte nálunk, és aztán nagy örömünkre itt is „ragadt”.
A fenntarthatóság nagyon fontos számotokra: nem csak a felújítás, de az üzemeltetés során is kulcsszerepet játszik. Honnan ez a tudatosság?
Ez belőlünk fakad. Régi bútorokat újítottunk fel, volt olyan, amit én festettem le, vagy a lányommal együtt csináltunk. Vannak bent olyan bútordarabok is, amelyek a természetből származnak: például farönköket festettünk le, ezek vannak a szobákban éjjeliszekrényként. Faágakat használtunk fel vállfatartónak.
Szűrt vizet vezettünk be, hőszivattyús klímákat és többféle fűtési technológiát kombinálunk. A vendégeket is arra kérjük, hogy figyeljenek a tudatosságra: komposztálunk, szelektálunk, helyben fát hasznosítunk.
Volt olyan pillanat, amikor megkérdőjeleztétek, hogy érdemes folytatni?
Többször is. A teljes körű felújítás nagy falat volt, pénzügyileg és energiában is. Az első ütem végére nagyon elfáradtunk. Aztán jött egy év „pihenő” után a második ütem, azaz a kisház felújítása, majd a kabin, és mindez együtt újra komoly kihívás volt. Időnként meg kellett állnunk, hol rövidebb, hol hosszabb ideig pihenni, majd új lendülettel folytattuk. Időközben – főleg az elején – sok ismerősünk le is akart minket beszélni, sok volt az aggodalmaskodás a környezetünkben.
Milyen fejlesztések zajlanak most?
A szerszámos épületből szaunaház készül. Kialakítottunk korábban egy esküvői szertartáshelyszínt, és most egy panorámás vacsorateraszt építünk mellé, mert felmerült az igény a vendégek részéről, hogy a gyönyörű panorámás részen koccintsanak, ünnepeljenek.
Milyen típusú vendégeket szólít meg leginkább a birtok? Tudatosan építetek bizonyos célcsoportokra?
Elsősorban nagyobb társaságokat. Összetételüket tekintve mások, de a célcsoportunk szellemisége és értékrendje azonos, csak néha barátokkal vagy családdal jönnek, néha kollégákkal, néha pedig egy elvonulásra. Az emberek hasonlók, csak különböző céllal érkeznek, és ehhez igazodva eltérő szolgáltatásokat vesznek igénybe.
A kizárólagosság fontos: nálunk 10 főtől az egész birtok a vendégeké. Ez a kezdetektől az üzletpolitikánk része: hogy az egész területet adjuk, teljes birtokhasználattal. Általában a fenntartható gondolkodás is megjelenik a vendégeinknél, nagyon szeretik azokat a megoldásokat, amiket mi kialakítottunk. Ezen kívül keresik az otthonosság érzését. Nem azt a hotelélményt szeretnék, amit sok szálláshelynél megkapnak, hanem azt, hogy egy valódi otthonba érkezzenek. Nagyon érezhető, hogy mi magunk is használjuk a birtokot – családdal, barátokkal -, és ezért úgy van berendezve és felszerelve, mint egy igazi otthon.
Mi a legnagyobb kihívás a vidéki vendéglátásban ma?
A szezonon kívüli időszak. A nyár mindig erős, de ősz és tavasz között nehezebb. A budapesti cégek gyakran csak egy órán belül szeretnek utazni, mi viszont messzebb vagyunk. Emellett az emberek árérzékenyebbek, jobban meggondolják, mire költenek.
Mennyire hagyatkozol megérzésre, és mennyire adatokra vagy szakmai tanácsra marketingdöntéseknél?
Leginkább az intuíciómra. Tanulok, képzem magam, kértem külső szakmai segítséget is, de a belső érzések vezetik a kommunikációt. Az egyik legnagyobb erősségünk a szájról szájra terjedő ajánlás. Nagyon jó továbbajánlási arányunk van. A social media oldalak közül az Instagramon vagyunk a legerősebbek, valószínűleg azért, mert maga a birtok nagyon látványos és esztétikus, ami abszolút insta kompatibilis. Hirdetésre egyelőre nem költünk, ott még nem tartunk. Most azon dolgozom, hogy rendszeresebb legyen a social media jelenlétünk. Az influenszerekkel és a partnerekkel való együttműködéseink is nagyon hatékonyak voltak, abszolút hasonló célközönséget fedünk le.
Az elmúlt öt évben hatalmas utat tettél meg: projektmenedzser, tervező, marketinges, háziasszony – minden vagy egyszemélyben. Miben változtál leginkább 2019 óta?
A legnagyobb váltás számomra az alkalmazotti létből a vállalkozói identitásba való átlépés volt. Húsz évig dolgoztam alkalmazottként, sosem voltam vállalkozó, így az eleje kifejezetten megterhelő volt: a felelősség súlya, a döntések fajsúlyossága, a kiszámíthatatlanság. Közben munkatársakért is felelek, és a saját bérem kitermeléséért is. Az anyagi bizonytalanság mellett a vállalkozói lét magánya is erős volt az elején. Meg kellett tanulnom, hogyan hozzak meg nagy döntéseket úgy, hogy nincs „felettem” senki. A férjemmel közösen visszük a birtokot, így az is fontos tanulás volt, hogyan maradjunk nemcsak üzlettársak, hanem párként is stabilak. Mindez együtt egy nagyon intenzív, személyes fejlődési út volt tele bizonytalansággal, tanulással, de rengeteg erősítő tapasztalattal. A birtokkal együtt én is átalakultam.
**
Ismerjétek meg a Birtokot: kovirigo.hu
Olvasd el ezt is:
A Balatont könnyű szeretni nyáron. De mi lesz vele az év többi 273 napján? – interjú Budavári Dórával
